Mennyire akarjunk eladni?
Előző bejegyzésem alapján megfogalmazódott bennem néhány gondolat:
Az értékesítéssel hivatásszerűen foglalkozók “szakértői” véleményét mindig valamilyen, egynél kisebb konstanssal szorozva kell figyelembe venni. Hogy ez mekkora, az sok mindentől függ. A személyes kapcsolat szorossága, az illető személyisége, az ajánlott termék értéke, a jutalék mértéke, és még ki tudja mi minden…
Mi a jobb nekünk? Ha minden áron eladni akarunk, és ezért akár elvtelenül is ajánlunk terméket, vagy ha inkább az ügyfél elégedettségét szemünk előtt tartva vesszük a bátorságot, és akár még a konkurenciához is átirányítjuk?
Érveim az utóbbi mellett:
Az ügyfél a mi ügyfelünk maradt. Elégedettségének egyik forrásaként ránk fog emlékezni, legközelebb is hozzánk fog fordulni. Ha akkor is (és általában túl sokszor) máshoz kell irányítanunk, akkor valamit nagyon elrontottunk, inkább közvetítő irodát kellett volna nyitnunk.
Ha elvtelenül folytatjuk a rövidtávú bevételnövelést, és mindenáron rátukmáljuk a termékünket (pedig mi is tudjuk, hogy jobban járt volna a “szomszédban”), akkor a vevő nem lesz hosszútávon elégedett, mert a dolog ki fog derülni. Az ügyfél sem nem vak, sem nem süket, és sokszor még csak nem is hülye. És ha rájön, akkor nem hogy nem lesz elégedett, de becsapva is fogja érezni magát (nem alaptalanul), és ne várjuk, hogy ezek után hozzánk jöjjön legközelebb is.
Egy kicsit rokon téma a jó profit-rossz profit is. Erről is volt már szó korábban.
dezo
