A fizetési felszólításról
Minden vállakozás kerülhet olyan helyzetbe, hogy valamelyik ügyfele elfeljti rendezni számláját. (Tételezzük fel, hogy csupán egyszerű feledékenységről, esetleg elkeveredett, kézbesítetlen számláról, vagy egyszerű félreértésről van szó. - Bár gondolatmenetem arra az esetre is érvényes, ha egy ügyfél netán szándékosan nem fizet, ez az eset mostani röpdolgozatomnak nem tárgya.)
A napokban kaptam egy telefonhívást a biztosítónktól. Udvarias hang bemutatkozott, majd megkérdezte, hogy alkalmas-e az időpont. Miután mondtam, hogy igen, tájékoztatott, hogy a biztosítási szerződésünk folyószámlájának egyenlegét szeretné egyeztetni velem. Természetesen álltam rendelkezésére.
Pár rövid kérdés-válasszal azonosítottak, mint szerződő felet, majd előkerült a lényeg, miszerint is a legutóbbi esedékes díj nem érkezett meg a folyószámlára. Mindez a fizetési határidő lejárta után 2 héttel. Ezután röviden tisztáztuk, hogy két eset lehetséges.
Vagy az utalás nem ért célba, vagy elfelejtettem utalni. Ha az előbbi eset történt, akkor az indított utalás bizonylatával jelentkezzem náluk. Ha esetleg mégiscsak ez utóbbi történt, akkor csak utaljam el, és semmi egyéb dolgom.
Ezután megköszönte a kolléga a segíséget, majd elköszöntünk.
Mindezzel kapcsolatban azt a kérdést teheti fel minden vállalkozás magának:
Vajon érdemesebb-e szigorú hangú felszólítóleveleket küldeni a jogszabályok által meghatározott idő elteltével, vagy inkább ezt megelőzően inkább, egy barátságos hangú telefonhívással emlékeztetni a feledékeny ügyfelet és felhívni figyelmét mulasztására?
Az én véleményem nyilván egyértelmű ebből a bejegyzésből.
Semmi negatív érzésem nem volt, nem éreztem frusztrálva magam, pedig egyértelműen kiderült, hogy én hibáztam.
Így is lehet.
dezo
Update: Ma hozta a postás a felszólító levelet, amit október 26-án írtak, és október 10-i állapot szerinti egyenlegről tájékoztatnak, valamint arról, hogy addig (!) nem érkezett be a pénz. Lehet, hogy két részleg van, és nem beszélnek egymással? Ja, és hiába a levél kötelező eleme (”tekintse tárgytalannak, amennyiben…”), egyszerűbb lett volna még kinyomtatás előtt, mondjuk 24-én megnézni az egyenleget. Megspóroltak volna egy-két lapot, egy ablakos borítékot, és egy kézbesítési díjat. Meg nekem 10 percet, amíg ellenőríztem, hogy mi is pontosan a helyzet.
dezo
