Okmányiroda
Még mindig a múltból egy történet:
Rendszámot kéne cserélnem, ezért megkerestem a gödöllői okmányiroda weblapját, hogy menézzem, mit és hogyan kell intéznem. Ott találtam leírást az időpont kérésről, aminek igen megörültem, hiszen komoly mennyiségű rémtörténetet hallottam már az okmányirodai sorbanállásokról. Kiderült, hogy telefonon lehet időpontot kérni, és akkorra odalátogatva semmi sorállás, várakozás, csak ügyintézés. Hurrá, ez kell nekem. Telefonáltam. Megtudtam, hogy amit én akarok, az gyakorlatilag 5 perc, és felesleges előre időpontot kérnem, menjek csak nyugodtan, amikor tudok. Biztos ami biztos alapon megkérdeztem, mikor vannak a legkevesebben, mire azt a választ kaptam, hogy zárás előtt egy órával a legjobb.
Hibát követtem el, amiért nem ragaszkodtam az időponthoz. Hogy miért? Lássuk. Amikor (igaz zárás előtt 3/4 órával) megjelentem, a sorszám adó géphez kellett fordulnom, azt kikerülni nincs lehetőség (ott dolgozó kolléga figyel erre is, nomeg segít a tapasztalatlan népnek, melyik gombot nyomja, hova üljön várakozni, stb…).
Ezt a cetlit kaptam a gépből:
Először valószínűleg annyira bután néztem a cetlit, hogy a segítő-dolgozó felém fordult, így megkérdezhettem tőle, hogy más is szólt-e már a gép hibájáról. A válasz szerint minden a legnagyobb rendben, a gép is, a cetli is úgy jó, ahogy van.
Az egész ügyféltérben összesen 3 várakozó volt, és még 3/4 óra a nyitvatartásból. Ügyintézőből nem tudom mennyi volt, de 6-an látszottak különböző ablakok mögött.
Ekkor megkértem az “ügyfélhívó rendszer” melletti kollégát, hogy szignálja már legyen szíves a cetlit, nehogy valaki azt gondolja, hogy otthon nyomtattam valahogy. Készséges volt, még pecsétet is kaptam rá, hogy még hivatalosabb legyen.
Tanulságok:
1, Hiába a drága pénzen megvett és bevezetett “rendszer”, ha annak használata nem teszi jobbá a kiszolgálást.
2, Az ügyfelet igen bosszantja, ha ügyintézőt lát, aki nem vele (vagy másik ügyféllel) foglalkozik, miközben várakozni kell.
3, Hiába a jó szabály és intézkedés, ha az “ügyfélszolga” nem érti meg a lényegét és nem annak szellemében teszi a dolgát.
dezo
Hozzászólt : IncMan
Engem meglepett, hogy lehet telefonon időpontot egyeztetni. Én ezt megtettem, bár kételkedtem benne, hogy tényleg bemehetek-e a megbaszélt időpontba, ezért 3/4 órával előbb odamentem.
A recepciós hölgy név alapján azonnal odaadta a sorszámomat, de kedvesen mondta, hogy szerinte igyak meg az ottani büfében egy kávét, mivel “kicsit” előbb érkeztem.
Megfogadtam tanácsát, de nem kellett sokat várnom, mivel szólt a hölgy, hogy az elöttem lévő lemondta időpontját, ezért, ha gondolom, mehetek azonnal.
Gondoltam. Az dokumentumok kiállítása gyorsam, a megszokott hivatalos packázások nélkül ment, a laminálásra kellett várni 5 percet.
Az ügyintézők itt sem voltak túlterheltek, 3 ügyfélre voltak vagy nyolcan.
Úgy vettem észre, hogy a munkahelyek dedikáltak égy-egy feladatra, így az ügyfeleket zavarhatja, hogy míg Ők az elöttük lévőkre várnak, más ablaknál lelkesen trécselnek az ügyintéző hölgyek!
2006, May. 17. -- 22:53
Hozzászólt : Dévai Zoltán
Itt a cédulán szereplő dátumokra hívnám fel a tisztelt olvasó figyelmét…
Illetve a az azok közti különbségre.
Az a vicces!
2006, May. 17. -- 23:00
Pingback : ÜgyfélSzolgai Gondolatok » Blog Archive » Ideje komolyan venni a szóbeszédet
[...] Az egyik a “Gödöllői okmányiroda”, amiről régebben írtam. Íme a google eredménye. [...]
2006, Jul. 27. -- 12:43
Hozzászólt : Julianna
Én a telefonos időpont-kéréshez szeretnék hozzászólni! Egy egész napon át hívtam a megadott számot, hogy kérjek egy időpontot, a szükséges ügyintézésemhez. Már-már sajnáltam az ügyintézőt, mennyire elfoglalt szegénykém, hiszen a vonal folyamatosan foglalt volt. Végső elkeseredésemben autóba ültem, talán személyesen sikerrel járok.
El is mentem az okmányirodába, tudván, hogy a kedves úr szívesen segít de nem volt a helyén… telefonkagyló mellétéve “na jó, valaki vonalban van, biztosan elszaladt hogy az érdeklődő ügyfél segítségére legyen-” gondoltam. Leültem, vártam.
Fél óra múltán semmi nem történt, odamentem a legközelebbi ablakhoz, ahol a hölgy nem túl szívélyesen közölte velem: az úr egy hétig szabadságon van, és nincs aki felvegye, ezért tették mellé a kagylót. azt sem tudtam, sírjak-e vagy nevessek.
A 21.- században nem lehetne bekapcsolni egy üzenetrögzítőt, amelben közlik, hogy a héten nincs telefonos ügyfélszolgálat????
A dolognak van folytatása: nagy kínok árán egy másik ügyfél segítségével (!!!) sikrült időpontot szereznem az automatából 3-4 hét messzi távolába… a dolog sürgős volt, így megpróbálkoztunk egy közeli településen nemrégiben nyílott okmányirodájában, hátha nagyobb sikerrel járunk.
Az alap életünkhöz szükséges 4 okiratot,(forgalmi, személyi, jogsi, lakcímkártya) illetve az azt átmenetileg helyettesítő okmányok másfél órán belül a kezünkben voltak, mosolygó ügyintézők segítségével.
Kérem tisztelettel! Nem mindegy, hol kezdi az ember……
2007, Jul. 9. -- 11:37